Almási Miklós: A hiányjel mosolya

„A ​hiányjelek bosszantanak, idegesítenek, keresésre kényszerítenek. De ez még semmi. Közben ugyanis úgy érezzük, mintha az élet, azaz a problémákba csomagolt világ, csúfolódva mosolyogna rajtunk: megoldásait sikerült úgy elrejtenie előlünk, hogy csak sejtjük, valami nem stimmel megszokott fogalmainkkal, értékeinkkel. S közben legtöbbször elfelejtkezünk arról a megkönnyebbülésről, amihez ez a mosoly hozzásegít: milyen felszabadító érzés, ha már legalább kérdezni tudunk, ha már legalább meg tudjuk fogalmazni, mi az, amit fel kell derítenünk. »A bölcs – mindent tud. Az okos ember, nem tud mindent, de legalább vannak jó kérdései. Az ostobák viszont még kérdezni sem tudnak« – gúnyolódik egy keleti aforizma. Pedig milyen nehéz jól kérdezni, megkerülni a hiányjeleket. Hiszen a kérdésekbe már legtöbbször a válaszok is bele vannak kódolva. E kötet tanulmányai többségükben arra tesznek kísérletet, hogy irodalmi, filozófiai vagy szociológiai hiányjeleket fordítsanak kérdésekké, pontosabban, hogy a kérdezés örömére biztassanak, segítsék megszabadítani problémaérzékünket – ami talán első lépés lehet hiányjelekkel betáblázott világunkban való tájékozódásunkhoz.”