A francia állam megteremtése
Ennek az életrajznak az ötletét nem csak talányos alanya összetett személyiségének vonzereje adta, hanem az is, hogy úgy látszott, rajta keresztül jól lehet vizsgálni a tizenhetedik század eleji Franciaország eufórikus morális és vallási értékeinek erős feltámadását és kezdődő összeomlását. Richelieu pályája jól megvilágítja azokat az iíj értékeket, amelyeket a francia társadalom először elfogadott, majd lassan elvetett – és fordítva, ezek az értékek hasonlóképpen közelebb visznek Richelieu pályájának megértéséhez. Richelieu-nek csodálatos képessége volt arra, hogy a legszélesebb stratégiai-politikai célokat nem csak a katonai szervezet és politikai taktika, de az egyházi kötelezettségek, valamint a személyes és házi ügyek apró részleteire való figyelemmel is ötvözze. Nagy vonzerővel, sármmal, kifinomult érzékenységgel rendelkezett, és alapossága az államügyektől kezdve a háztartását érintő legjelentéktelenebb kérdésekig mindenben megmutatkozott. Kiemelkedő pasztorális teológus, hitbuzgó püspök, gyakorlatias, ravasz és csavaros észjárású alkotmányos újító, odaadó hazafi, gyakorlott katonai stratéga, és bámulatos koncepcióval rendelkező főminiszter volt. Ő vezette be azokat az egyesítő reformokat, amelyek megteremtették Franciaország kulturális identitását. Az életrajzírók és történészek többsége, miközben saját korszakai egyéni rögeszméit tükrözi, Richelieu politikai tevékenységére és központosító politikai gépezetének megteremtésére koncentrál. Az új életrajz iránti igény elsősorban abból támadt, hogy korábban elhanyagolták a kor francia társadalmát és kultúráját átható értékek irodalmi hizonyítékait. Másodsorban pedig szükségesnek éreztük annak a hiánynak a pótlását, mely abból ered, hogy a legtöbb világi történész nem elég érzékeny a „katolikus újjáéledésként, megújulásként” ismert, tizenhetedik század eleji ellenreformációs mozgalom különböző ágai mögött meghúzódó lelki és teológiai realitások iránt. (Részlet az előszóból)