Bertolt Brecht: Drámák

„-Mindenki ​tudja – mondogatta Peachum –, hogy a vagyonosok búntetteit semmi sem védi jobban, mint a valószínűtlenségük. A politikusok is csak azért fogadhatnak el pénzt, mert mindenki azt képzeli róluk, hogy ők finomabb, átszellemültebb módon űzik a korrupciót, mint ahogy valójában teszik. Ha valaki olyannak festené le visszaéléseiket, amilyenek, nevezetesen egészen otrombának, azt mondaná mindenki: „Micsoda otromba alak!” – értvén rajta az elbeszélőt. Pedig csak az otrombaság hat ebben az esetben, éppen mert valószínűtlen! Gladstone úr a legnagyobb lelki nyugalommal felgyújthatná a Westminstert, és kijelenthetné, hogy a konzervatívok műve volt. Persze ezt senki nem hinné el, mert az eglsz világ úgy gondolkodik, hogy a konzervatívok finomabb eszközökkel is elérhetik azt, amit akarnak, de azért Gladstone urat sem gyanúsítaná senki. Egy miniszter csak nem szaladgál petróleumos kannákkal! Persze, mondogatják a kisemberek, a gazdagok nem veszik ki csak úgy egyszerűen a mások zsebéből a pénzt! Valóban, a módszer és a kivitel tekintetében nagy a különbség aközött, ahogyan Rotschild úr megkaparint egy bankot, és egy közönséges bankrablás között. Ezt a gyerek is tudja! Én azonban azt is tudom: csak aki a bűnözést nagyban űzi, általában csak az követhet el kisebb gatetteket, anélkül, hogy elkapnák: bőven ki is használják ezt a lehetőséget.”