Újvidék, az ezredforduló környékén. Élet a „mintha-valóságok” országában, ahol már minden megtörtént, és mégis mindig várható egy újabb csapás.
Böndör Pál első regénye az Újvidéki Rádió riporterének monológja. A valóságot detektorszerűen letapogató, emberi érzésekkel teli regényfolyam egy végeláthatatlan válság keserű újraírása.
A szerző virtuóz nyelvi leleményessége és humora regénye majd minden sorában megragadható. Bár sírva, keserűen is elmondhatná történetét, ő inkább választja azt az eszközt, ami lírai munkásságát is mindvégig jellemezte, és amit már a kritika is számtalanszor elismert, megszeretett: humorával, finom cinizmusával inkább eltorzítja, elhomályosítja a valóságot, mintsem hogy arra kényszerítse szereplőit, hogy feladják tartásukat, emberségüket.