Egon Friedell: Kőfejtő

A salamoni bölcsességek könyvében áll a kimeríthetetlenül mély mondás: „Az ember élete vándorlás.”
1823-ban Goethe ezzel az egyszerű, és mégis oly végtelenül sokatmondó mondattal sommázta gazdag életét a naplójában: „Életünk: vándorlás.” La Rochefoucauld herceg Maximái között található a finom, bár kissé felszínes észrevétel: „Ha helyesen szemléljük, nem más az életünk, mint vándorlás: váratlan távlatokkal, kanyarokkal, pihenőkkel és egy céllal, melyet nem ismerünk.”
A Fliegende Blätter egy régi számában a következő, banális gondolatforgácsra bukkantam: „Az életünk – vándorlás.”
Egy friss opoerettsláger butácska refrénje pedig így hangzik: „Vándorút az élet, napról napra téved”.
Teljességgel az olvasóra bízom, hogy egy Salamonnak, egy Goethének, egy La Rochefoucauld-nak, gondolatforgácsolónak avagy paralitikusnak lát-e.