Kísérleti és szociálpszichológiai tanulmány
Sir Frederick Bartlett könyve 1932-ben jelent meg először. Ma már a pszichológia egyik klasszikus műve. A könyv egyaránt vizsgálja, hogy hogyan és hogy miért emlékezünk. Az első részben Bartlett az észleléssel és felidézéssel kapcsolatos kutatásait mutatja be, valamint azt, hogy e folyamatokat hogyan befolyásolják a társas tényezők. A második részben az emlékezés szociálpszichológiáját tárgyalja.
Bartlett felfogásának három sajátosságát emelhetjük ki, amelyek nagyban hozzájárultak klasszikussá válásához:
Miért „emlékezés” és miért nem „emlékezet”? .senki sem tud kört húzni az ,emlékezeť köré s azt önmagából megmagyarázni… Az emlékezés nem teljesen független működés, mely tökéletesen elkülönülne az észleléstől, a képzelettől vagy akár a konstruktív gondolkodástól…”
Sokszor érte az a kritika a kísérleti pszichológiát, hogy „életidegen”, laboratóriumi helyzeteket vizsgál. „Amennyire csak lehet, olyan anyagot alkalmaztam, mely a legjobban hasonlít ahhoz, amivel hétköznapi életünk során rendszerint találkozunk.”
És végül: „A pszichológusnak – akár használ kísérleti módszereket, akár nem – nem pusztán válaszokkal van dolga, hanem emberi lényekkel… megpróbáltam feltárni néhány összefüggést a felidézés társas meghatározóiról.”