Winston 3.
Mindennapi életünk és történelmünk tele van válsághelyzetekkel. Állandó kihívás, amivel szembe kell néznünk, hogy miképpen éljük túl ezeket a válsághelyzeteket. A magánélet válságait éppúgy, mint a történelem azon fordulatait, amelyek a vesztesek szerepével fenyegetnek bennünket. A válsághelyzetek mindig újak: nem csak mi nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba; ugyanaz a folyó sem söpri el kétszer ugyanúgy az embereket. Vajon azt jelenti-e ez, hogy a válsághelyzetekkel szemben nincsen mire támaszkodnunk? Vagy a személyes tapasztalatok – önmagunk és mások korábbi tapasztalatai – mégis felhasználhatók e helyzetek túlélésére? S amikor azt gondoljuk, hogy csak önmagunk életképességére vagyunk utalva, így van ez valóban? Vagy egyéni reakciónk, döntéseink mögött olyan kulturális minták, történelmi tapasztalatok vannak, amelyek a mindenkori elődök segítségét kínálják a mindenkori utódoknak? Ebben a könyvben e kérdések megválaszolásához háromféle tapasztalatanyagot próbáltunk igénybe venni. Interjúalanyok személyes tapasztalatait; különböző tudományágak (például szociológia, kulturális antropológia, humán etológia, erkölcsfilozófia) képviselőinek a válsághelyzetekhez való alkalmazkodásról, és általában az adaptációról alkotott véleményeit és az emberi adaptációmódoknak a történelem különböző dokumentumaiban megörökített történetét. Reméljük, hogy – bár a szöveg a figyelembe vett szempontok sokasága és összetettsége miatt (az első fejezet kivételével) meglehetősen sűrített – a másfél évtizedes munka nyomán elkészült könyvben foglaltak használhatóak lesznek mind azok számára, akik saját válsághelyzeteikhez keresnek támpontokat, mind pedig azok számára, akik az emberi adaptáció mibenlétének megértéséhez igényelnek értelmezési kereteket.