1977-1990
Gáll Ernő, az 1957-ben újraindított Korunk főszerkesztője 1977-től 2000-ig (haláláig) vezetett naplója több mint két évtized erdélyi változásainak fontos dokumentuma.
Az első bejegyzésekkel egyidőben történik meg a romániai cenzúra „megszüntetésének” nagyhangú bejelentése, hogy aztán tanúi legyünk annak, amint a Hatalom részéről egy percig fel nem adott ellenőrzés új, a korábbinál is erőszakosabb formái elhatalmasodnak, a még megmaradt magyar intézmények pedig – köztük a Korunk is – élet-halálharcot vívnak a tisztesség legszélső határainak védelméért.
Az 1990. májusi bejegyzések, amelyekkel az első kötet zárul, a diktatúra összeomlásának és a Romániában bekövetkezett változásoknak a kezdeti lépéseit rögzítik: Gáll Ernő lakásán fogalmazzák meg kolozsvári magyar értelmiségiek 1989. december 23-án a Hívó Szót, megalakul a romániai magyarság országos érdekképviseleti szerve, az RMDSZ, majd következnek a véres marosvásárhelyi események, amelyek egyúttal a 90-es évek egészen másfajta gondjait hozzák előtérbe.
A naplófeljegyzések írójának közben szembesítenie kell az illegalitás éveitől kezdve vállalt és marxista gondolkodóként vallott nézeteit a „valóra vált” eszme korrumpálódásával. Feljegyzései arról tanúskodnak, hogy képes volt az önvizsgálatra, a „damaszkuszi út” hiteles és őszinte végigjárására.