A főszereplő Lenz Buchmann nagyszerű orvos, majd ígéretes politikai vezető, ám groteszk és hátborzongató figura. Élete alapelvévé azt tette, hogy az emberi szolidaritás és együttérzés minden formáját háttérbe szorítaná, és az emberi nem fejlődésének alapelvévé a maga szociáldarvinista nézeteit tenné. Egy olyan politikai légkörben, mely leginkább a két világháború közötti Közép-Európáéra emlékeztet, nekilát célja megvalósításának, hogy a világot a felsőbbség pozíciójából irányítsa. Sebészként szemrebbenés nélkül hoz döntést élet és halál kérdésében. Szenvtelensége révén hamarosan megnyeri a helyi választást, és Lenz Buchmann hamarosan az ország jobboldali elnökének jobb kezévé válik. Célja, hogy a lehető leghamarabb ő maga üljön az elnöki székbe. Ekkor azonban kiderül, hogy agydaganata van, és ő maga válik pácienssé, áldozattá.
Tavares töredezett és száraz nyelven írja le a regény főszereplőjét és ideológiáját. Szigorú részletességgel elemzi a gonosz alakját, akinek útjait rettegéssel követi az olvasó, mígnem a magát legyőzhetetlennek és sérthetetlennek hívő Buchmann magát is foglyul ejti a betegség, amelyből nincs menekvés, csak mások segítsége és a mások iránti hála révén. A regény a betegség, halál és a hatalmi kapcsolatok bonyolult hálózatát feltárva egyetlen magával ragadó lendülettel vezeti végig az olvasót ezen a sötét és drámai történeten.
Gonçalo M.Tavares (1970) portugál író és egyetemi tanár az angolai Luandában született. Első könyve 2001-ben jelent meg, azóta számos díjjal tüntették ki, így 2011-ben megkapta az Fernando Nemora/Estoril Sol-díjat, 2007-ben a Portugal Telekom díját, 2005-ben a Saramago-díjat, 2004-ben a RSI/ Millennium-díjat és számos egyéb elismerést. A Jeruzsálem című regényéért kapott díj átadásán José Saramago így fogalmazott: Csodálatos könyv, amely a nyugati irodalom legnagyobbjai közé tartozik. Gonçalo M. Tavaresnek nincs joga ilyen jól írni, ha 35 évvel fiatalabb volnék, úgy érzem, meg tudnám pofozni!