„Mekkora Isten tenyere? Elég nagy ahhoz, hogy
maradhassak életem végéig, ha hellyel kínált? Biztosan jól
megkapaszkodtam? Hányan voltunk szerencsés utasok? Összehúzva
magát, adott helyet nekem más, ha rázós volt az utazás?”
Van egy olyan világhírű operaénekesünk, aki barátjának nevezhette Pavarottit. Aki énekelt a világ összes olyan színpadán, melyről a legtöbben csak álmodoznak. Liszt Ferenc-díjas, Érdemes művész, Kiváló művész, és sok más mellett megkapta a Köztársaság Elnökének Érdemrendjét és a Magyar Művészetért Díjat. És most megírta az életrajzát. Nem lehet ennek eléggé örülni. Itt van egy életút, ami még távolról sem közelít a lezártság felé, de már eddig is annyi minden történt benne, hogy több regény alapanyagául szolgálhatna. Nem más írta meg ezt az életutat, mint ő maga – és jól! Az indulástól kezdve, érdekfeszítően; a nagy sikereken át, szerényen; egészen addig, míg már úgy operaénekes, hogy ezernyi más is egyben. Azok közé tartozik, akik mintha képesek lennének az időt kitágítani, úgy élni. Sorskönyv ez szerelemmel, drámával, boldogsággal és küzdéssel, folyamatos változni tudással. De megismerjük belőle a személyes életúthoz köthető és elválaszthatatlan történelmet is. Bekukkanthatunk a kulisszák mögé, ahol nemcsak a kulisszatitkokat, hanem egy embert is látunk. Aki a példaképünk lehet.