Herman Brusselmans: A férfi, aki munkát talált

AZ IS LEHET, gondolta egyik reggel a könyvtáros, hogy felgyújtom az egész kócerájt. Nagyon könnyen menne, ezekkel a műanyag burkolatokkal. Louis Tinner, miközben ezt gondolta, munkahelyén, a Könyvpalotában tartózkodott, ahol mindennapi kenyerét kereste. Éppen amikor a gyújtogatás tervét kezdte volna részletesebben kidolgozni, türelmetlen kopogás hallatszott, és az ajtón a kávéárus lány rontott be.
– Egyet tejjel? – kérdezte. Louis végigfuttatta tekintetét a lány lábán. Borzasztó, gondolta, még mindig azok a tegnapi csökevények.
– Nem – mondta. – Kettőt tejjel.
Miközben az aprót keresgélte, arra gondolt, beszélgetést kezdeményez vele, mégpedig egy rövid beszélgetést.
De miről? – vetődött fel benne a kérdés. A kávéról. Ez a legbiztonságosabb.
– Finom a kávé? – kérdezte.
– Tessék? – kérdezett vissza a lány.
Buta, gondolta Louis, nagyon buta. Finom a kávé? Rettentő buta kérdés. Honnan tudhatná? Nyilván nem olyan hülye, hogy igyon ebből a löttyből. Nézzünk valami mást…
De a lány átvette a pénzt, becsukta az ajtót, és már el is tűnt. Ezt elszalasztottam, gondolta Louis. Például azt is megkérdezhettem volna tőle, mit remél, meddig bír még megállni ezeken a lábakon.
Kopogtak.
Louis megijedt.
– Szabaaad!! – ordította.
Valaki belépett.