Joel McIver: Slayer

Amikor ​már úgy tűnt, a világ örökre a diszkózene mocsarába süllyed, a Los Angelesben, valamint San Francisco környékén megalakuló bandáknak köszönhetően a ’80-as évek elején kialakult a heavy metal egy újszerű formája, amelyben a power metal, a black metal, valamint a hardcore punk agresszívebb formái és jellemzői elegyedtek. A zene gyors volt és kegyetlen, a bonyolult gitár-riffek pengeként hasítottak, a muzsikusok halálos precizitással játszottak, az ének durva és minden lírától mentes volt, az általában nem túl hosszú dalokon belül pedig több tempóváltásra is sor kerülhetett. A dalszövegekben előtérbe kerültek az agresszív, véres témák (háború, magány, őrület, gyilkosság, öngyilkosság), a romantika és humor szinte teljes mértékben hiányzott belőlük.
Az új, később thrashnek nevezett irányzat sokak szerint akkor született meg, amikor megalakultak a „nagy négyes”-t alkotó csapatok: a Metallica, a Megadeth, az Anthrax és persze könyvünk főszereplője, a Slayer, amely mindvégig, és azóta is hű maradt a műfaj eredeti stílusjegyeihez.