Kapolyi László: Bányászati rendszerelmélet

A RENDSZER- ÉS FÜGGVÉNYSZEMLÉLET SZÜKSÉGESSÉGE A TERMÉSZETI RENDSZEREK ELEMZŐ VIZSGÁLATÁBAN
A természeti erőforrások igénybevétele általában, az ásványi nyersanyagok kitermelési folyamata pedig különösen az ipar klasszikus ember/gép rendszerével szemben ember/gép/természet rendszert hozott létre. E rendszer dinamikus fejlődésére jellemző az emberi munka színvonalának törvényszerű emelkedése, ami egyben azt is jelenti, hogy az emberi munka az automatizálás, a gépesítés fokozódásával kölcsönhatásban egyre összetettebbé, bonyolultabbá válik. A tudományos-technikai fejlődés eredményeként növekszik a különféle technológiákhoz tartozó gépek, berendezések blokknagysága is, térben és időben koncentrálódnak a termelési folyamatok. Mindezekkel összefüggésben csökken az ásványi nyersanyagok hasznosításának valamennyi fázisában – a kitermelésben és a feldolgozásban egyaránt – az élő- és a holtmunkaigény. Ez a folyamat természetesen kölcsönhatásban van az ásványi nyersanyagok hasznosításával összefüggő ipari háttér (bányagépgyártás, technológiai gépgyártás stb.) gyors fejlődésével is.
A tudományos-technikai fejlődés és az ásványinyersanyag-ellátás kapcsolatával függ össze az az ugyancsak történelmi tapasztalat, hogy a technikai fejlődés végül is mindig gazdaságosan képes legyőzni a világ ásványinyersanyag-előfordulásainak rosszabbodó természeti adottságaiból származó nehézségeket. Éspedig – nem mondva le természetesen az ismertekénél kedvezőbb adottságú előfordulások felkutatásáról sem – vagy a természeti nehézségek közvetlen technikai ellensúlyozásával, vagy pedig a helyettesítésükre alkalmas új nyersanyagok termelési és felhasználási lehetőségének megteremtése révén. Az általános érvényességnek az sem mond ellent, hogy időközönként, illetve átmenetileg az egyensúly megbomlik és csak bizonyos késéssel áll helyre. Az ásványinyersanyag-termelés hatékonysága csakis a végtermék, az ultimer ásványi nyersanyag szintjén mérhető. Az ásványinyersanyag-termelés (és ezen belül a bányászat) fejlesztésének tartalmi és technikai iránya (vagyis, hogy milyen ásványi nyersanyagokat és milyen módszerekkel célszerű elsősorban termelni) csakis az ásványinyersanyag-termelés teljes vertikumán belül határozható meg. Más szóval: helytelen minden olyan törekvés, amely az ásványinyersanyag-termelésnek az alkalmazott földtani kutatással kezdődő és az ultimer ásványi nyersanyag előállításával befejeződő teljes vertikumán belül bármely fázisnak vagy termelési folyamatnak függetlenséget, vagy a folyamat potenciális gazdasági hatékonyságának meg nem felelő elsőbbséget kíván adni.