Kis János: A politika mint erkölcsi probléma

A politikával szemben kétfelé húznak erkölcsi ösztöneink: egyszerre súgják azt, hogy követeljünk többet a politikusoktól mint a magánembertől meg azt, hogy legyünk elnézőbbek velük. És nem lehet éles határvonallal kettéosztani a politikai cselekvések tartományát egyfelöl arra a részre, ahol többet követelünk, másfelöl pedig arra, ahol több minden fölött hunyunk szemet. Ugyanazokra a cselekedetekre kell hol magasabb, hol pedig alacsonyabb mércéket alkalmaznunk. De mikor melyik a helyes? Mikor kell azt mondanunk, hogy a politikai küzdelmek „logikájára” való hivatkozás csupán az erőfölénnyel való visszaélést takargatja, s mikor azt, hogy a politika „logikájával” való szembeszállás meg nem érdemelt vereséghez vezet? Mikor állapithatjuk meg, hogy a politika „logikájához” igazodó politikus elárulta a megbízóit, s mikor vagyunk kénytelenek azt mondani, hogy az a politikus árulta el a megbízóit, aki a saját erkölcsi tisztaságát és csakis azt tartva szem előtt nem volt hajlandó tudomást venni a politika „logikájáról”? És miért állit szembe a politika ezekkel a nehéz kérdésekkel? Lehetséges-e politika, mely mentes az ilyen kérdésektől, akár azért, mert megszabadul az erkölcs béklyóitól, akar azért, mert egyértelmű összhangba kerül az erkölcsi parancsokkal? Ezek a kérdések körvonalazzák a politika erkölcsi problémáját ezekre utal e könyv címe: „A politika mint erkölcsi probléma”