EGYSÉGES JEGYZET/KÉZIRAT/LATIN SZÖVEGEK FORDÍTÁSI GYAKORLATOK CÉLJÁRA (NEM LATINSZAKOS BÖLCSÉSZHALLGATÓK RÉSZÉRE)/BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAROK
Nem latin szakos bölcsészhallgatóink számára készített jegyzetünkben kettős célt tűztünk magunk elé: elsődlegesen a latin szöveg önálló megértéséhez szükséges nyelvi feltételek megteremtését és azt, hogy egyúttal az antikvitásról, a római rabszolgatartó társadalom gazdasági, politikai és kulturális életéről is a lehetőségekhez képest sokoldalú és hiteles képet nyújtsunk. Jegyzetünk első részében (A latin nyelv alapjai. Tankönyvkiadó, 1964) természetszerűleg a nyelvi alapok, vagyis a szókincs és a nélkülözhetetlen nyelvtani ismeretek álltak előtérben. A szövegek kiválasztását és összeállítását döntően nyelvi szempontok határozták meg. Az adaptált olvasmányok, sententiák és kisebb irodalmi szemelvény során módszeresen és fokozatosan épült és bontakozott ki a latin leíró nyelvtani (legnagyobbrészt alaktani, valamint a legfontosabb mondattani) jelenségek rendszere.
Ezekből az ismeretekből indul ki most jegyzetünk második, befejező része, amely már csak igen kevés új nyelvtani anyagot közöl, s azt sem rendszeresen. A nélkülözhetetlennek mutatkozó kiegészítéseken túlmenően inkább a már elsajátított nyelvtani ismeretek ébrentartására, megszilárdítására, tudatosítására, helyes alkalmazására vetettük a súlyt. (Ezt a célt szolgálják a Nyelvtani táblázatok is.)