„Az Egér az Erdei Kocsma pultján ült, egy borral teli mogyoróhéjat tartott a kezében, és a csillagokról mesélt.” (A hazudós Egér). A gesztenyeorrú cserkesz így mesél: „… egyik szemem mandola, másik szemem mandula, a derekam mandolin” (Mese Julinak). Mikkamakka társaságában ott van az előkelő Okker család leszármazottja és riválisa, a nemes Ultramarin… (Szökevény szeplők; A Kék meg a Sárga). Majom és Hangya reménytelenül vetélkednek, a furfang segíti a gyengébbet (Az igazságtevő nyúl). A rubinszemű hernyó megmenekülése egy kis hangyán múlik, ő azonban nem bukkan elő (A fába szorult hernyó).
Egyik-másik szereplő ismerős a klasszikus állatmesékből. Aesopus és La Fontaine „hőseihez” hasonlóan történetük tanulsága most is több ezer éves bölcsesség – mint minden igaz emberi mondanivaló – de a régi tanulságok ízig-vérig modern „hangszerelésben” jelennek meg; sok a humoros, groteszk elem a mesékben.
A szerző meséinek gyűjteményes kötete a felnőtteket is tiszta, szép élménnyel – a költészet élményével – ajándékozza meg.