Kísérletek
„Hiszem, hogy a nagy sieur de Montaigne megérezte ezt, mikor kísérleteknek nevezte el írásait, a legszebb és legtalálóbb nevet adván nekik, amit csak adni lehetett. Mert gőgös udvariasság ennek a szónak egyszerű szerénysége. Az esszéista ironikusan inti le saját gőgös reményeit a végső pontok megközelítéséről – hiszen csak más emberek verseinek, vagy legfeljebb a saját fogalmainak magyarázata, amit adhat. De ironikusan nyugszik is bele ebbe a kicsiségébe, a legmélyebb gondolatmunka örök kicsiségébe az élettel szemben, és ironikus szerénységgel húzza azt alá.”
Tagadhatatlanul furcsa kötetet tart kezében az olvasó: bizonyos szögből nézve a fiatal Lukács olyan munkáját, mely még nem látott napvilágot magyarul, noha csak fordítása volt annak az esszégyűjteménynek, amelynek darabjait Lukács magyarul írta, és amely A lélek és a formák címmel 1910-ben meg is jelent. Kötetünk tudniillik A lélek és a formák német nyelvű változatának magyar kiadása – megjelentetése mégsem abszurd, nem is érdektelen: egy magyarul így eddig hozzáférhetetlen művel találkozhat a közönség.
A kötet első darabja egy sorozatnak, a Lukács Könyvtárnak, amely egy új publikumnak, új szöveggondozásban szeretné átnyújtani a filozófus munkáit.