Egy polgárasszony vallomásai
M. Hrabovszky Júlia – a lassan feledésbe merült írónő nem csupán azért érdekes emlékiratszerző, mert Márai Sándor nagy-nagynénje, hanem azért is, mert nyitott, fogékony asszony, aki hosszú élete során – a 19. század közepétől a 20. század közepéig – nagyon sok történelmi és társadalmi eseményt tapasztalt közelről s örökítette meg élményszerűen. (Ő még látta a magyar milleniumot , az 1900. évi párizsi világkiállítást, az első világháborút, a történelmi Magyarország felbomlását és számtalan más fordulatot a második világháború bezárásáig. Sorsa nagyon különböző helyzetekbe, sőt országokba sodorta: Budán és Kassán gyerekeskedett, bácskai és bánáti városokban bálozott, Bécsben és Herkulesfürdőn nevelősködött, éveket töltött Párizsban, fiatalasszonyként Bukarestbe költözött, és rengeteget utazott Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban. Élt szegényen és jómódúan, ünnepelt társasági kedvencként és keményen dolgozó, független értelmiségi nőként, boldog asszonyként és magányos özvegyként, rangos lapok külföldi tudósítójaként és az irodalomból „kikopott” szerény nyelvtanárnőként, de mindig megőrizte tartását, megmaradt „grande dame”-nak. Ahogy Márai írta: „Volt benne valami elpusztíthatatlan, valami elemien sugárzó, melyet később idő, nyomorúság, magány és csalódások sem tudtak meghamisítani. Zsülí néni igazi nő volt, a „fin de siécle” remekműve, ritka tünemény. Emlékiratai egy különleges személyiség vallomásai egy különleges korról.