M. John Harrison: Fény

Egy valószínűleg mesterséges eredetű, eseményhorizont nélküli szingularitás elviselhetetlen ragyogásában rejtélyes tárgyakkal teleszórt naprendszerek fürdenek: azoknak az elszánt kutatóknak és kalandoroknak az emlékét őrzik, akik már a földi civilizáció megjelenése előtt is e megdöbbentő jelenség titkait fürkészték – mindhiába. Egy aszteroida felszínén egy elhagyott űrhajó, két csontból faragott dobókocka és egy emberi csontváz dacol az idő múlásával. Vajon mióta? A választ talán egy 25. századi űrhajókapitány tartja a kezében, egy nő, aki valósággal eggyé vált járművével. Vagy egy valamikori legendás „feketelyuk-szörfös”, aki adósságai elől virtuálisvalóság-tartályba menekült. Esetleg egy 20. századi zseniális fizikus, aki amellett, hogy az űrhajózás forradalmasításán dolgozik, szellemileg egyre inkább leépül, és egy misztikus hang utasításainak engedelmeskedve gyilkosságokat követ el? M. John Harrison, a brit SF legendás alakja végre a magyar olvasók előtt is bemutatkozik ezzel az összetett, formabontó regénnyel. „Zseniális regény!” – Iain Banks „Egy igazán fontos könyv… talán a kedvenc SF-em az elmúlt évtizedben, vagy még régebb óta.” – Neil Gaiman „Hogy M. John Harrison még nem Nobel-díjas, az csakis az irodalomtudományról állít ki bizonyítványt.” – China Miéville „M. John Harrison ragyogó tehetség… hatalmas képzelőerővel és briliáns írói vénával megáldva.” – Clive Barker