Részlet:
A, mint Atlasz
Nem hetedhét országon túl, hanem itt a közelben, a szomszédos falucskában lakott egy kicsi, selymes szőrű kiscica, akit Atlasznak hívtak.
– Különös név – pisszegett csendesen a kölyökmacska, amikor az édesapja megmondta neki a nevét.
– Ne piszmogj – intette mamája. – A te neved az ábécé első betűjével kezdődik. Az A mindig az első, így tehát próbálj megfelelni ennek a betűnek. Az iskolai naplóban mindig az A betűvel kezdődő nevek állnak elöl.
– Mi az az iskola? – kérdezte tágra nyílt szemmel a kiscica. – Azt enni szokták?
– Nem, kicsikém. Az iskolába azért járnak a kicsi butácska teremtmények, hogy tanuljanak és bölcsebbek legyenek – mondta komolyan az édesanyja.
– Miért kell bölcsnek lenni? – kérdezte Atlasz.
– A bölcsesség nagyon fontos dolog. Meglátod. Az iskolában számtalan fontos dolgot tanítanak az élet dolgairól. Például azt, hogy hogyan is ismerheted meg a világot.
– Én ezt egyáltalán nem akarom – ásított a kis lusta, majd gombolyaggá göngyölődött, s elaludt.
Álmában megjelent előtte egy óriási lábakon álló bozontos szörny.
– Első vagy a sorban! – dörgött a szörny. – A betűvel kezdődik a neved. Gyere az iskolába!