filmek és sorsok
„…Szabó? Kitárja a karját, repül. Repül? Nem. Ma a vadászbombázók repülnek. Szabó lebeg. Lebeg valamennyiünk felett. Kisfiús mosollyal néz le ránk. Kisfiús a mosoly? Talán. Az ártatlanok bölcsessége. Többet tudnak akárkinél. Meséljek? Hol volt, hol nem volt, a Könyves Kálmán körúton, ahol most autóbusz-pályaudvar van, volt egyszer egy filmgyár. A HDF. Valaha egyszer ott ültem a büféjében. Figyeltem az új generációt. Akkor jöttek Párizsból. Kardos Fercsi, Rózsa Jancsi… és voltak mások is. Ahogy beszéltek!… Halk, célratörő, értelmes hang… Hogy képzeljük el, megy valaki az ajtó felé, el se éri, nem nyúl a kilincshez, és már benn van a szobában, és már beszélget is.”