LÍRA, ELBESZÉLŐ KÖLTEMÉNYEK, ÁLARCOSBÁL, KORUNK HŐSE, A KAUKÁZUSI, LEVELEK
Ennek a féktelen és fegyelmezett, elbűvölően kamaszos és fájdalmasan koraérett, megrázóan modern szellemnek a vonzására olyan fogékony volt az oroszhoz sok tekintetben hasonló összetételű és érzékenységű értelmiségünk, hogy például legismertebb elbeszélő költeményét, A Démon-t, a lermontovi életérzésnek mintegy foglalatát, tíz évvel első megjelenése után már lefordították magyarra, és a huszadik században is alig akad fordító-költőnk, aki legalább egy-egy nevezetes Lermontov-versen ki ne próbálta volna az erejét. Leghíresebb „antológia”-versei – amelyek közül néhányat az érdekesség kedvéért több fordításban közlünk – régóta közismertek hát, de azt már jóval később tudtuk meg, hogy prózája is a múlt századi nagy orosz széppróza első vonalának méltó tagja, és izgalmas lelőhelye a korabeli atmoszférát megelevenítő elemeknek. Válogatásunk összegyűjtötte lírájának javát, néhány magyarul először megjelenő darabbal kiegészítve a klasszikus és újabb fordításokat, ismert elbeszélő költeményein kívül – amelyek közt új fordításokat is közlünk – Magyarországon ismeretleneket is, megjelentetjük Álarcosbál című drámáját – és magyar nyelven első ízben A kaukázusi című remek kis karcolatát és önéletrajzi vallomással felérő leveleit.