Nemes Nagy Ágnes: A lovak és az angyalok

Szenvedélyes ​intellektualitás és intellektuális szenvedély adja meg Nemes Nagy Ágnes költészetének karakterét. Soha nem tár az olvasó elé fedetlen érzelmi állapotokat. Költészete mégis érzelmi telítettségű, a konkrét világ elemeit szinte szétfeszíti az indulati mondanivaló. Érzelmeit kivetíti a tájba, a tárgyakba, a külvilágba. A vers tárgyi rétege azonban sosem veszít érzékletes realitásából, képeit szinte páratlan anyagszerűség jellemzi – a képek szuggesztivitását sohasem csak a közvetlen szemlélet formálja, hanem a vízió belső feszültsége is, a látvány és a látomás együttes ereje hozza létre.
Alapvető emberi-költői programja az erkölcsi elkötelezettség. Az erkölcsi igény és érzékenység szinte valamennyi versének tartalmi szférájában teremtő erőként működik. S erkölcs a „tiszta ismeret”-ben való hit, az élethez, az anyagi világhoz való ragaszkodás, a hivatástudat is – s az erkölcsiség megalkuvás nélküli követelése vonja költészetébe a mítosz formanyelvét, ősiségben kijegecesedett fogódzóit, nagy képleteit.
A válogatás kirajzolja a költő szinte teljes oeuvre-jét, s végső bizonyítéka annak, hogy Nemes Nagy Ágnes költészete módszerében, hangvételében egyedülálló. Kifejezésbeli pontossága, látomásainak, képeinek hallatlan élessége, vitathatatlanul a nagy líra jellemzője.