Steven Pressfield: A tűz kapui

Egy ​lakedaimóni harcos vagy győztesként hagyja el a harcmezőt, vagy egyáltalán nem hagyja el – vallották a spártaiak, s rendíthetetlen katonai hősiességük híre átívelt két és fél évezredet. A Kr.e. VI-V.században dúló háborúk a terjeszkedő perzsa nagyhatalommal kis híján megpecsételték a klasszikus görögség, sőt Európa sorsát is.
E harcok egyik legendás epizódja volt a Kr.e. 480 nyarán a hős Leónidász király vezette híres thermopülai csata, melyben a spártai harcosok nem vonultak vissza a kimondhatatlanul nagy túlerő láttán, inkább vakmerő küzdelemben mind egy szálig elestek. Csakhogy előtte hét napig védték a szorost, ellenálltak Xerxész hadainak, nem adták olcsón az életüket: a maroknyi csapat maga előtt küldött a másvilágra több tízezer perzsát, köztük az uralkodó két testvérét és számos méd előkelőséget is.
„A történetírás atyja”, Hérodotosz szerint a spártai Háromszázak és theszpiai szövetségeseik végül – miután a mészárlásban eltört, megrongálódott összes fegyverük – foggal és puszta kézzel küzdöttek, míg el nem sodorta őket a túlerő. Hősies önfeláldozásuk példája arra ösztönözte a görögöket, hogy egyesítsék erőiket: még azon az őszön, Szalamisznál és Plataiainál legyőzték a perzsákat, megmentvén ezzel hazájukat, társadalmukat, kultúrájukat, mely így a nyugati demokrácia és szabadság bölcsője lehetett.
A tűz kapuiban a thermopülai hősies küzdelem egyetlen véletlen túlélőjének, a spártai nehézgyalogság egyik fegyverhordozójának beszámolója nyomán kapunk lenyűgöző képet a fiatalok harcossá neveléséről, a spártai jellemről; a legendás férfiakról és asszonyokról, akik feledhetetlenné és oly jelentőssé tették ezt a kultúrát.
A regény, mely tetőpontját a borzalmas, ám mégis felvillanyozó csatában éri el,mesteri módon szövi egybe a történelem, a misztérium, a hősiesség, a bajtársiasság szálait. Steven Pressfield könyve Homéroszt idézi, miközben ízig-vérig a 21. század emberének íródott izgalmas és felemelő olvasmány.