„Amit nem mondtak ki ott és akkor…”
AHARON APPELFELD
„Arról az emberről, akinek hézagos emlékezetét hazugságokkal tömködték tele, majd az idő kioltotta, és csak a bizonytalanság kísértete suttog benne már, majd egy nap hirtelen izzásba jön, miféle történet írható?”
A Magnus a második világháborút túlélt, ám egy bombázás következtében ötéves kora óta amnéziában szenvedő Franz Georg története, akinek mindössze egy tűzrágta plüssmackó – Magnus – maradt meg gyermekkora elfeledett, hermetikusan lezárt vákuumából, s akinek csak a „ki nem vagyok” kifordított formulája jut önmeghatározásként. Franz-Georg, alias, Magnus, a regény folyamán fokozatosan fedezi fel önmaga és szülei múltját, és töredékes emlékezete lassan egésszé állítja össze a kirakós játékszerűen darabokra hullott idő titkát, miközben identitáskeresése a szenvedés újabb és újabb bugyrait nyitja meg előtte.
A Magnus felkavaró, drámai erejű történet önkeresésről és emlékezetről, a történelem súlya alatt megtört emberi sorsokról, mely egy mese bájával ragadja magával az olvasót. Sylvie Germaint mélységes humánuma korunk egyik legjelentősebb francia írójává emeli.
Sylvie Germain első regényével az Éjszakák könyvével robbant be az irodalmi köztudatba, amellyel kritikai díjat tömkelegét nyerte el. Nagysikerű A harag napjai című regényét Fémina-díjjal jutalmazta a szakma. Egyéb jelentős regényei között tartjuk számon A rossz szeretők dalát, illetve a középiskolások Goncourt-díját elnyert Magnust. Regényeinek többsége a Rossz, a Szenvedés és a Bűn létének értelmét kutatja a modern lét embertagadó forgatagában, és zsidó-keresztény misztikumtól áthatott életműve a spiritualitást mély humánummal és stiláris gazdagsággal ötvözi.
2012-ben a Francia Bölcsészek Köre Nagydíjával jutalmazta munkásságát.