Tandori Dezső: Főmű

A ​kötet verseinek és prózai szövegeinek gazdag „fürtje” a neves költőtől, írótól ismerős szabad szövegalkotás eredménye. Egyaránt szerepelnek benne hagyományos formátumú alkotások, nagyobb – hosszúversnek nevezhető – kompozíciók, azután a tradicionális kereteket szabadon kezelő, átalakító, megújító alakzatok (pl. a szonettformát széttördelő, majd másképpen összerakó vers; reflexiókkal, idézetekkel, vendégszövegekkel, rájátszásokkal, tipográfiai variációkkal megalkotott, ironikus groteszkek), illetve posztmodern szövegalkotás útján keletkezett művek. A posztmodern jelenléte ellenére a kötet egésze éppen nem dekonstrukcióval jött létre: nagyon is tudatos szerkesztettségre vall a hat versciklus (Hang; Főmű; Versek; Hatvan felé; Okos kutya, jó kutya; És versek), továbbá a prózai munkák egysége (Szövegkörnyezet). A kötet két legjelentősebb darabja a címadó vers és a Hatvan felé című hosszúvers, ezek szigetcsúcsokként emelkednek ki a rövidebb – olykor töredékes benyomást keltő – versek folyton alakot változtató, más-más színben játszó, mozgásban lévő, hullámzó „tengeréből”. A Főmű tehát valóban – irodalomtörténeti maradandóságát tekintve is – a Tandori -ouvre egyik kimagasló alkotása.