Tordon Ákos: Körülöttem forgott a világ

Új ​kötetbe gyűjtve, harmadízben mesélem el hátulgombolós korom történeteit, azokat, amelyeket még nem mondtam el, nem írtam meg előző két könyvemben (Mesék a kisfiúról, aki voltam és Lólia). Miután az első világháborút követő új békeidőben születtem, a fiatal huszadik század izgalmas, várakozásteljes, ám ugyanakkor szorongással teli világába csöppentem bele a gyógyulni akaró Európába, annak is megsebzett szívében, Közép-Európában. Egy birodalom bukása, a Monarchia szétrobbantása után egy újdonatúj, összefércelt államalakulat, a Csehszlovák Köztársaság magyar nemzetiségű gyermek-állampolgáraként a Nyitra megyei Érsekújváron születtem. Tehát egy letűnt kor elmerülő világa tükrözi tovatűnt gyermekkorom emlékcserepeit. Öregségem szemüvegén át, de szerencsémre emlékezetem változatlanul éles optikáján keresztül tudom felidézni és megidézni mindazt az egykor-voltat, amely a történelem kegyetlen, borzalmas „játékai” folytán visszahozhatatlanul eltűnt, akár a tengerekbe veszett, elsüllyedt hajók. Ma már bizton tudom, hosszúra nyúló életem ajándékaként kapott bölcsességem holtomig mondatja velem, hogy zsenge gyermekségem első négy esztendeje mindennek ellenére valóságos tündérvilággal gazdagított, amely felett visszfényként ott ragyogott a huszadik század egébe átívelő tizenkilencedik század szivárványhídja. Igen, hiszen az engem körülvevő felnőtt világ még a tizenkilencedik század világa volt. És bátran állítom, hogy ettől a gyerekkori gazdagságtól senki és semmi nem foszthatott meg, és ez segített átvészelni mindazt a későbbi rosszat, amit az élet, amit a kor, a balsors számomra (számunkra) tartogatott.