Anno Domini 1246
A tatárjárás során Harcias Frigyes osztrák herceg kirabolta és három megye átadására kényszerítette a menekülő IV. Béla királyt. A mongolok kivonulását követően Béla kétszer is vereséget mért Frigyes seregeire és visszaszerezte tőle a zsarolással megkaparintott megyéket is, azonban az egyre erősödő osztrák herceg továbbra is fenyegetést jelentett az országra.
Miután Frigyes herceg egy korábbi megállapodását felrúgva az ifjú morva őrgróf, Vladislav cseh trónörökös helyett II. Frigyes német-római császárhoz akarta adni leányát, Gertrúdot, a Magyar Királyság különösen kedvezőtlen helyzetbe került. Béla király hű szerviensét, a benefalvai Leventét bízza meg azzal, hogy valódi kilétét mindvégig leplezve akadályozza meg Gertrúd és Frigyes császár házassági szerződésének aláírását, és segítse elő a hercegnő és Vladislav őrgróf találkozását.
Levente társaival útra kel az Osztrák Hercegség felé, ez alkalommal halicsi menekült nemeseknek és kóbor zsoldosoknak álcázva magukat. Szerencsére küldetésük során kihasználhatják az osztrák nemesség megosztottságát is: a hercegség egyik legnagyobb ura, Alber von Krigering báró szintén nem nézi jó szemmel, hogy Harcias Frigyes a császári frigy révén túl nagy hatalomra tehet szert, ezért a hűbéreseit mozgósítva mindent megtesz, ha nem is a magyar király megsegítéséért, de a házasság megakadályozásáért.
A sokszereplős hatalmi játszmába keveredett benefalvai hősök hamarosan szorult helyzetben találják magukat: a védenceik nem bírják a kényszerű összezártságot és a rangukon aluli szerepeket, több társukat elveszítik a Frigyes császárhoz hű lovagokkal szembeni harcokban, a csapat kettészakad, és maga Levente is fogságba esik…
Urbánszki László a tőle megszokott élvezetes, gördülékeny stílusban, kiterjedt háttérkutatások alapján örökíti meg a történelemkönyvek lapjain méltatlanul kevés helyet kapó, a Magyar Királyság sorsát mégis alapjaiban meghatározó eseményeket.
„Azt mondani, hogy a szerző a legjobbak egyike, most már kevés! Urbánszki László olyan egyéni és erőteljes hangon szólal meg a kortárs prózairodalomban, hogy a hangszórók bömbölésében is felismerjük suttogva felolvasott sorait.”
– Fonyódi Tibor, az Isten ostorai írója