A hódmezővásárhelyi öregház rajzát e kötet 29. oldalán találja az olvasó. Gangján reggeliztünk nyaranta. Nagybátyám, Béla bácsi mesélt itt, az ovális asztalnál. S a többiek – Ila, Jola, Bözsi – hozzáfűzték a magukét. (Jola már nyugdíjban volt, s hazaköltözött az újvárosi óvodából. Bözsi mindig is otthon lakott – és soha nem dolgozott -, Ila átszaladt reggelire a malom utcából; aztán eljöttek az évek, mikor már ő is ott lakott, s más kezére került a Malom utcai óvoda-birodalom. – Mert a lányok mind óvónőnek vagy tanítónőnek tanultak a vásárhelyi (vagy a nagyváradi) képzőben, és (Bözsit kivéve) dolgoztak is. – Volt, hogy apámék is itt tartózkodtak, vagy valaki Szentesen, Szegeden, Debrecenben lakó vagy tanuló kilenc unokatestvérem közül.)
Ott ültünk a nagyasztal körül – tíz vagy (kihúzva) tizenöt ember még kényelmesen elfért (nagyapámék tízen voltak) -, valamikor 1949 és 1957 között, a tikkasztó nyarakon, ittuk a kávét, teát, tejeskávét, kakaót – én tíz- majd húszegynéhány évesen, ők a végén már valamennyien hetven fölött -, és beszélgettünk.
Itt kezdődött – számomra itt kezdődött – a családi történetek mesélése és újra-mesélése.
Ott ültünk a nagyasztal körül – tíz vagy (kihúzva) tizenöt ember még kényelmesen elfért (nagyapámék tízen voltak) -, valamikor 1949 és 1957 között, a tikkasztó nyarakon, ittuk a kávét, teát, tejeskávét, kakaót – én tíz- majd húszegynéhány évesen, ők a végén már valamennyien hetven fölött -, és beszélgettünk.
Itt kezdődött – számomra itt kezdődött – a családi történetek mesélése és újra-mesélése.