Az Ibériai-félsziget középkori Európa festészetének viszonylag kevésbé ismert területe, bár emlékekben igen gazdag, és sok sajátos jellegzetességet őriz. E tengerektől övezett félszigeten a római kultúrát elsajátított vízigótok és svédek a VIII. században az akkori európainál lényegesen magasabb szintű civilizációval, a hódító arabokéval kerültek kapcsolatba. A kötet a XVI. század végéig terjedő időszakot ismerteti, amely az arabok hatása, s az ellenük folytatott felszabadító háborúk és mozgalmak jegyében zajlott.
Ibéria meg nem szállt keskeny északi sávja, Asztúria és León, beljebb Kasztília, a Földközi-tenger partvidékén pedig Katalónia és Aragón őrizte meg leginkább az őslakosság hagyományait. A fokozatosan felszabaduló délebbi vidékeken mindenütt más-más módon ötvöződtek a helyi tradíciók a kívülről jött kulturális hatásokkal. A kibontakozó keresztény művészet legjellegzetesebb spanyolországi emlékei a katalóniai kódexek, falfestmények és a román kori faoltárok, a retablók. A helyi hagyományok mellett erősen hatott még az itáliai közvetítéssel ideérkezett bizánci művészet, a frank és a karoling kultúra. Magas színvonalú művek születtek Spanyolország területén az úgynevezett internacionális gótika stílusában, és nem maradtak hatástalanok a hazai művészek itáliai tanulmányútjai sem. A XV. században pedig a flamand festészetnek erőteljesen a földi valóság felé forduló szemlélete vált általánossá itt is.
A hatások és kölcsönhatások bonyolult szövevényében kíván eligazítást nyújtani a kötet szerzője, szemléltető áttekintést nyújtva a legnagyobb művészegyéniségekről, a legfontosabb központokról, stílusokról. Egyúttal bemutatja a kor jellegzetes műfajait, és részletesen informálja a mai olvasót a művek már távolról sem közismert ikonográfiai tartalmáról.
Ibéria meg nem szállt keskeny északi sávja, Asztúria és León, beljebb Kasztília, a Földközi-tenger partvidékén pedig Katalónia és Aragón őrizte meg leginkább az őslakosság hagyományait. A fokozatosan felszabaduló délebbi vidékeken mindenütt más-más módon ötvöződtek a helyi tradíciók a kívülről jött kulturális hatásokkal. A kibontakozó keresztény művészet legjellegzetesebb spanyolországi emlékei a katalóniai kódexek, falfestmények és a román kori faoltárok, a retablók. A helyi hagyományok mellett erősen hatott még az itáliai közvetítéssel ideérkezett bizánci művészet, a frank és a karoling kultúra. Magas színvonalú művek születtek Spanyolország területén az úgynevezett internacionális gótika stílusában, és nem maradtak hatástalanok a hazai művészek itáliai tanulmányútjai sem. A XV. században pedig a flamand festészetnek erőteljesen a földi valóság felé forduló szemlélete vált általánossá itt is.
A hatások és kölcsönhatások bonyolult szövevényében kíván eligazítást nyújtani a kötet szerzője, szemléltető áttekintést nyújtva a legnagyobb művészegyéniségekről, a legfontosabb központokról, stílusokról. Egyúttal bemutatja a kor jellegzetes műfajait, és részletesen informálja a mai olvasót a művek már távolról sem közismert ikonográfiai tartalmáról.